SAUL ÉS AZ AMÁLEKITÁK

Sámuel mondta Saulnak, hogy az Úr azt kéri tőle,

mivel Amálek gonosz volt, teljes népét pusztítsa el.

210 000 emberrel indult el Saul harcolni,

és megverte Amáleket, elfoglalta városait.

Saul elfogta Agágot, az amálekita királyt,

de életét megtartotta. A népét kardélre hányták,

amit hitványnak találtak, mindazt el is pusztították.

Viszont állataiknak a nagyobb részét élve hagyták.

Az Isten szólt Sámuelnek. Bár Sault királlyá tette,

megbánta, mert beszédére nem figyel, azt nem tartja be.

Sámuel felháborodott, elindult keresésére.

Saul oszlopot állított magának, majd Gilgálba ment.

Ám Sámuel utolérte. Hallotta a barmok hangját,

és számon kérte, miért nem tartotta be az Úr szavát?

Saul a népnek engedett, elkövetett egy nagy hibát.

Az Úr megveti őt ezért, és ezután nem lesz király.

Sámuel elindult haza. Saul könyörgésre fogta.

Megfogta felső ruháját, és szárnyát leszakította.

Sámuel szerint az Isten ezzel el is szakította

Izráel királyságától, azt nála méltóbbnak adja.

Együtt mentek az Úr elé. Sámuel magához hívta

Agágot, és a helyszínen darabokra szétvagdalta.

Majd elváltak. Sámuel nem látogatta Sault többet,

de búsongott ezen. Isten bánta, hogy királlyá tette.