JÉZUS HÉT PÉLDÁZATA

Jézus a tenger mellé ment, rengeteg ember követte.

Ő egy hajóban leülve beszélt a parton levőknek.

A mennyek országa olyan, mint a magvető, akinek

magja a kifogástalan földbe esett, s gyümölcse lett.

A mennyek országa olyan, mint az előbbi magvető.

De egy ellensége konkolyt vet búzája közé, s az nő.

Aratáskor legelőször a konkolyt kötik kévébe.

Elégetik, és a búzát őneki takarítják be.

A mennyek országa pedig a mustármaghoz hasonlít.

A mag túlságosan kicsi, de ha felnő, fává válik.

A madarak felkeresik, fészket raknak az ágain.

A mennyek országa olyan, mint a közönséges kovász.

Amelyet, ha lisztbe szórnak, az, megkeleszti a tésztát.

A mennyek országa a kincs, melyet egy ember a földben

megtalál. Érte megveszi az egész földterületet.

A mennyek országa lehet az a kereskedő ember,

Ki egy igazgyöngyre lelve eladja mindenét érte.

A mennyek országa az a tengeri kerítőháló,

melybe minden beleakad. Viszont ebből a halászok

csak az értékes dolgokat őrzik. A világ végén is

a maradék gonoszokat tüzes kemencébe vetik.

Jézust a tanítványai egyszer arról kérdezték meg,

Miért beszél példázatban az egyszerű emberekhez?

Mondta: a nép lát, mégsem lát, és bár hall, viszont mégsem hall.

De ők boldogok lehetnek, mivel látnak és hallanak.

Majd visszatért Názáretbe, hogy a zsinagógájukban

tanítsa az embereket. De ők szaván fennakadtak.

Ekkor mondta, hogy senki sem próféta a hazájában.