A KIVONULÁS

Mózessel indultak útnak, de Isten vezette őket.

Kerülő úton haladtak, a Veres tengerhez mentek.

Józsefnek - mert megígérték - tetemét magukkal vitték.

Ethámban táboroztak le pihenni, a puszta szélén.

Az Úr előttük ment mindig, napközben felhőoszlopban

mutatta az utat nekik, éjjel pedig tűzoszlopban.

A fáraó időközben megbánta cselekedetét.

Felszerelte szekereit, maga mellé vette népét.

Gyorsan előre nyomultak, hamar a tengerhez értek.

Izráel népe meglátta, hogy a fáraó közeleg.

A nép zúgolódására Mózes szólította Istent.

Ő azt a parancsot adta, hogy induljon el mindenki,

Mózest segíti pálcája, és a tenger ketté nyílik.

Isten a felhőoszlopban az üldöző had elé állt,

Mózes népe száraz lábbal, középen haladhatott át.

Az egyiptomi hadsereg lovakkal és szekerekkel

zavartan utánuk eredt. Ekkor Mózes a tengerre

nyújtotta ki a kezét, és a víz visszatért helyére.

Az egyiptomiak erre belevesztek a tengerbe.

Izráel népe e napon szabadult meg a rabságból.

Mózes dicsérte az Urat, hálát adott Jehovának.

Miriám próféta asszony, aki testvére Áronnak,

együtt a többi asszonnyal dobbal kísérte ezt a dalt.