28. SZÚRA


28. SZÚRA

A TÖRTÉNET

Isten Mózes történetét Mohamednek ekképp mondta:

A fáraó egyik népét különösen sanyargatta.

Isten kegyet cselekedett, örökössé tette őket.

Mózes anyjának sugallta, hogy a fiát szoptassa meg,

és bízza őt a folyóra.

Fáraó népe rátalált, a királynő befogadta.

De dajkára volt szüksége, szülő anyja szoptathatta.

Mikor nagyobb lett a gyermek, a királynőhöz elvitte.

Az, sajátjaként nevelte, és Mózesnek nevezte el.

Mózes, amikor felnőtt lett, a héberek közé kiment.

Látta, hogy egy zsidó embert egyik egyiptomi megvert.

Mózes azt agyonütötte.

Mózes könyörgött Istenhez, bocsánatért esedezett.

Isten megbocsátott neki, de kitudódott az eset.

A fáraó kerestette, neki menekülni kellett.

Midián földre érkezett. Ott megpihent egy kút mellett.

Két gyenge lánynak segített juhaik itatásánál.

Ők apjukat arra kérték, hogy otthonukba fogadják.

Az egyik lányt hozzá adja, ha nyolc évig szolgál nála.

Kitöltötte ezt az időt, s útnak indult családjával.

Útján Mózes tüzet látott, amelyből az Úr szólalt meg.

Csodatevő erőt kapott, a vesszője kígyóvá lett,

fehérré vált barna keze.

Mózes félt, hogy nehéz ajkú, nem fog tudni jól beszélni.

Istennek Áronról beszélt, ki ékesen képes szólni.

Amit Isten Mózesnek mond, ő fogja közvetíteni.

Elmentek a fáraóhoz, ki magát istennek hitte .

Isten Hámánt seregével, bekergette a tengerbe.

Mohamednek mondta Isten, Mózes megkapta Parancsát,

és most leküldte a Koránt. Habár sokan megtagadják,

vannak, akik meghódolnak, hiszik Isten akaratát.

Azt, ami az élethez kell, Ő biztosítja számukra.

Evilági élvezetnél több az, ami Istenben van.

Helyette ki ad világost, éjszakát a pihenéshez?

Segíteni senkit nem fog semmilyen kitalált isten.

Kóré, Mózes népéből volt, gazdagságát irigyelték.

Mikor házát föld nyelte el, Istentől nem jött segítség.

A jó véget az kapja meg, ki Isten tudatában él.