SAUL ÉS DÁVID

Mondta az Úr Sámuelnek, ne bánkódjon Saul miatt.

Elküldte őt Bethlehembe, vigyen magával olajat.

Szent áldozatot készítsen, erre mindenkit hívjon meg.

Isai fiai közül választ királyt Izráelnek.

Sámuel Bethlehembe ment, meghívta az embereket.

Eliábot szemelte ki, de az Úr figyelmeztette,

hogy ő nem a külsőt nézi, hanem ami a szívben van.

És az Isten nemet mondott Isainak 7 fiára.

Behívták a legkisebbet, ki a juhokat őrízte.

Piros volt, szépszemű, kedves. Az Úr mondta, őt kenje fel.

Sámuel ezt meg is tette, ezzel rá szállt Isten lelke.

Dávid volt a fiú neve. Sámuel végzett, haza ment.

Eközben Sault az Isten gonosz lélekkel gyötörte.

Szolgái az tanácsolták, a hárfaszó segítene.

Azt hallották, Isainak egyik fia tud hárfázni.

Erős vitéz, okos, józan, és még vele van az Úr is.

Saul Isait kérte meg, küldje el hozzá Dávidot.

Meglátta és megkedvelte, fegyverhordozóvá tette.

Amikor az Isten küldte gonosz lélek Saulon volt,

Dávid hárfázásától ez a rossz lélek eltávozott.