DÁNIEL ÉS AZ OROSZLÁNOK

Dániel még Belsazártól komoly méltóságot szerzett.

Dárius is megbecsülte, ő lett a tiszttartók feje.

Majd az egész birodalom fölé akarta helyezni.

Nem tetszett a tiszttartóknak, de nem tudtak semmit tenni.

Azt a tervet eszelték ki, ha valaki a királyon

kívül mástól kér valamit, vetessék az oroszlánok

vermébe. Dárius ekkor ezt törvénybe foglaltatta.

Dániel, mikor hallotta, térdre esett, és naponta

háromszor is imádkozott az Istenéhez fordulva.

Bár a király vonakodott, Dánielt az oroszlánok

vermébe vitték, amit ott kővel, pecséttel lezártak.

A király kora hajnalban elment az oroszlánokhoz,

hol Dánielt imádkozva, sértetlenül megtalálta.

Mondta, hogy Isten elküldte angyalait, kik befogták

az oroszlánoknak száját, és ezért őt nem bántották.

Király a vádlókat zárta a verembe, és akiket

az oroszlánok megettek, az Isten dicsőségére.