DÁVID ÉS JONATHÁN

Jonathán Saul fia volt, ki Dávidot megszerette.

Lelkük egymásba fonódott, és szövetséget kötöttek.

Mikor megtudta, hogy apja megölését fontolgatja,

elbeszélte ezt Dávidnak. Kérte, vigyázzon magára.

Aztán elmondta apjának, Dávid milyen jól szolgálja.

Saul hallgatott fiára, megesküdött, hogy nem bántja.

De az Isten gonosz lelke Sault ismét megszállotta,

és megint egy dárdát küldött a hárfán játszó Dávidra.

Sikerült elhajolnia, elmenekült otthonába.

De ott sem volt biztonságban. Saul követei másnap

a megölésére jöttek. Mikál elmondta Dávidnak,

az ablakon leengedte. Aki ezután elszaladt.

Mikál szobrot tett az ágyba, betakarta lepedővel.

A követeknek azt mondta, Dávid beteg, nem kelti fel.

Saul ágyastól hozatta magához, hogy megölhesse.

Látta, hogy lánya becsapta, de Mikál Dávidra kente.

Őt fogja megölni - mondta - akkor, ha nem engedi el.

Dávid elment Sámuelhez, aki Rámában időzött.

Saul tudtára adták ezt, oda követeket küldött.

Aki meglátta Sámuelt, az, prófétálásba kezdett.

Saul is Rámába ment el, azt tette, mit a többiek.

Dávid elfutott Rámából, és megkereste Jonathánt,

aki megígérte neki, teljesíti kívánságát.

Kimenti a három napos újholdi vacsora alól.

Egy gyerekkel nyilakat küld, hogyha Saul szándéka rossz.

A második napon este Saul Dávidot kereste.

Jonathán azzal mentette, ő engedte Bethlehembe.

Saul haragja felgerjedt, utána dobta dárdáját.

A nyilakat a gyermekkel együtt vitte el Jonathán.

Dávid tudta, mennie kell, mivel az Isten elküldte.

Arccal leborult a földre, sírtak egymást átölelve.

Jonathán még megeskette, hogy az Úr mindig köztük lesz.

Dávid menekülni kezdett, Jonathán a városba ment.