JÓNÁS KÖNYVE
JÓNÁS PRÓFÉTA

Egyszer az Úr szólt Jónáshoz. Mondta, menjen Ninivébe.

Az utcákon prófétáljon gonosz életmódjuk ellen.

Ám Jónás ezt nem tette meg, hanem felszállt egy hajóra.

Elindultak, de az Isten a tengert felkorbácsolta.

A hajósok imádkoztak, kiszórták a holmijukat.

Közben Jónás mély álomba merült a hajó aljában.

A hajósok felkeltették, kilétéről érdeklődtek.

Elmondta, hogy ő a bűnös, és az Úr elől menekül.

Kérte, dobják a tengerbe, akkor a vihar megenyhül.

A hajósok nehéz szívvel bevetették a habokba.

A vihar elállt, és Isten oda rendelt egy nagy halat.

A nagy hal Jónást elnyelte.

Három nap és három éjjel lakott a hal belsejében.

Jónás buzgón imádkozott, és az Isten megsajnálta.

Szólt a halnak, aki akkor kiköpte a tengerpartra.

Másodszor is szólt az Isten, Jónás menjen Ninivébe.

Ennek nem mondhatott ellent.

Háromnapi járás után a városba megérkezett.

Kiáltotta, hogy 40 nap múlva elpusztul Ninive.

Az emberek megijedtek, és a nép böjtölni kezdett.

A király is meghallotta, ő is zsákot vett magára.

Nem ettek és nem is ittak.

Megígérték az Istennek, hogy a rossz útról letérnek.

Isten látta megtérésük, és nem büntette meg őket.

Jónás megsértődött ekkor, hogy nem teljesült jóslata.

Kiköltözött a városból, és Ninive végét várta.

Isten növesztett egy tököt, örült Jónás az árnyéknak.

De elszáradt a hőségtől, s Jónás nagyon megsajnálta.

Az Úr ekkor megkérdezte: Ő miért nem szánhatná meg

Ninivét, hiszen élhetnek ott is jobbfajta emberek.