26. SZÚRA
26. SZÚRA
AZ ÉKESSZÓLÓK
Mohamed Mózesről szóljon, aki Isten küldöttje volt.
A fáraó népéhez ment, de félt, hogy megölik azok.
Kérte, Áron is mehessen, Isten igéjét hirdesse.
A fáraó szeme előtt Mózes botja kígyóvá lett.
Varázslói próbálkoztak, kígyóféléket dobáltak.
Ezeket Mózesnek botja elnyelte, s ők leborultak.
Majd a népével elindult éjszaka, Isten szavára.
Fáraó üldözni kezdte, de Mózes varázsbotjával
a tengert szétválasztotta. Megmenekült Mózes népe,
és utánuk vízbe fulladt a fáraónak serege.
Isten mondta Mohamednek, Ábrahámról emlékezzen,
akinek a nemzetsége hódolt az álisteneknek.
Kérte Istent, bölcsességet, erőt adjon, és segítse.
Az álistenekben hívők az eltévelyedetekkel,
s Iblisz seregével együtt a pokol tüzében égtek.
Noé népe nem hitt neki, mikor az Istenről beszélt.
Meg akarták őt kövezni. Kérte az Úr segítségét.
A bárkán megmenekültek, a többiek odavesztek.
Az Ád-törzshöz Húdot küldte, akit bolondnak neveztek.
Kérték, mutassa meg nekik a büntetést, mellyel
Isten
sújtja őket, ha tovább is a bálványaikban hisznek.
Isten Húdot megmentette, ám a vádlók mind elvesztek.
A szamúdokhoz Sziláhot küldte Isten. Szimbólumként
hozott nekik az Úr által kőből formált nőstény tevét.
A nép nem értette, mi az? Átvágták a teve térdét.
Mondták, Szálih mutassa be, mivel fenyeget az Isten.
A föld ekkor megremegett, az emberek kiszenvedtek.
Szálih elhagyta a népet, mely tanácsát nem hitte el.
Isten Lótot is leküldte, ki felrótta, hogy férfiak
férfiakra vágyakoznak.
De kiűzték a városból. Mire Isten félelmetes
esőt küldött. Abból Lótot és családját megmentette,
kivéve a feleségét, ki meghalt, mert visszanézett.
Midián népéhez Isten Suaibot küldötte le.
Szólt az Úr Igazságáról, a mérés pontosságáról.
A vezetők Suaibtól engedelmességet kértek.
Istent hívták ítélőnek. A hitetleneket ekkor
borzalmas büntetés érte.
Hogyha haladékot kérnek, egy darabig megkaphatják.
A megérdemelt büntetést végül biztosan megkapják.
Isten mindig figyelmeztet, mikor pusztítani akar.
A sátánok nem képesek a Korán lehozására,
mert süketek a hallásra, de a bűnösre rászállnak.
Az ékesszólók hibája, nem cselekszik, mit beszélnek.
Kivéve, akik jót tesznek, és gyakran említik Istent.