EZÉKIEL 3. LÁTOMÁSA

Az Úr gyakran szólította igaz hívét, Ezékielt.

Mondja meg a prófétáknak, hogy bolondok és hazudnak.

Békét, jólétet hirdetnek, mázzal kenik a falakat.

Hiszen elvész Jeruzsálem, mert a tűz martaléka lesz.

Üzent a zsidó véneknek. Mondta, hogy bálványimádók.

Hazug prófétákhoz mennek, de azok rossz tanácsadók.

Ezékiel különböző példabeszédeket mondott

a város pusztulásáról, a babiloni fogságról.

Az egyiptomi fáraó krokodilhoz hasonlatos,

kit kivonszol a folyóból, és a pusztaságba kidob.

Ha Góg és Magóg serege feljönne Izráel ellen,

megismernék Isten nevét, heves földindulás lenne.

Az Úr mondta: A fiúk ne lakoljanak az apáik

bűneiért. Az haljon meg, aki gonosz és vétkezik.

Beszélt a cédrus ágáról melyet ő fog elültetni.

Ágat és gyümölcsöt terem, nagy cédrussá növekedik.

És a szétszóródott népet az Isten majd összegyűjti.

A fogságban levők ismét igazán fogják imádni.

Ezékielt az Úr ismét Izráel földjére vitte,

egy magas hegy tetejére. Azon volt egy nagy épület,

a kapujában férfi állt, mérőpálcával kezében.

Ezékiel előtt ekkor lemérte az épületek

minden szegletét pontosan. Megmutatott neki mindent.

Kivitte a pitvarokba, lemérte a tornácokat,

asztalokat, amelyeken készül az égő-áldozat.

Majd bevitte a templomba. Ott is megmutatott mindent,

oszlopot, faragásokat, az Úr székének a helyét.

Az oltár nagysága mellett a szertartásról is beszélt.

Az egész hegy szent hely legyen, és ezt a népnek hirdesse.