DÁVID BUJDOSÁSA

Dávid először Nóbba ment. Akhimélek volt a pap ott.

Eleséget, s egyebet kért. Csak szentelt kenyeret kapott,

ám megkapta azt a kardot, mely a nagy Góliáthé volt.

Ezt meglátta az a Doég, aki Saulnak dolgozott.

Dávid bujdosásba kezdett, Adullám barlangjába ment.

Odagyűlt családja mellett sok elkeseredett ember.

Moáb királyához mentek, menedéket kért számukra.

De neki futnia kellett Gád próféta tanácsára.

Saul szolgáit kérdezte, miért nem szólnak Dávidról?

Ekkor Doég elbeszélte, kapott Akhimélek paptól

kenyeret, és Góliáthnak a kardját is megszerezte.

Saul magához hívatta a papot, aki segített.

Háza népét, és a Nóbban élő papokat is kérte.

A poroszlóknak azt mondta, hogy mindenkit öljenek meg.

De a szolgák tiltakoztak. Ekkor Doégnak mondta ezt,

ki rárohant a papokra, és 85 embert ölt meg.

Majd Nób teljes lakosságát, állatait meggyilkolták.

Akhimélek egyik fia, Abjáthár Dávid után ment.

Tudta, hogy keresni fogják, ezért őt magával vitte.

Dávidot elküldte Isten Kihilla megmentésére.

Ám Saul meghallotta ezt, a népét összegyűjtötte,

készültek a támadásra. Abjátár pap által Isten

azt válaszolta Dávidnak, Saul elől bujdosson el.

Dávid 600 emberével a zifeusoknál bujkált.

Viszont azok úgy döntöttek, hogy Saul kezére adják.

De Saulnak menni kellett, mert megtámadták országát.

Engedi pusztáján Dávid egy barlangban rejtőzött el.

Saul elindult keresni 3000 emberével.

Bement Dávid barlangjába, hogy szükségét elvégezze.

Saul ruhájának szárnyát Dávid ekkor elmetszette,

ám hogy királyukat bántsák, nem hagyta embereinek.

Mikor kiment a barlangból, utána szólt, földre hajolt.

Mondta, hogy nem lesz ellene, mert Saul, Isten felkentje.

Saul sírt, az Urat kérte, hogy ezt jóval fizesse meg.

Dávid állandó király lesz. Csak még az esküjét kérte,

hogy nem irtja ki családját, és a nevét nem törli el.