55. SZÚRA

A Gondviselő küldte le a Koránt, hogy okuljanak.

Megteremtette az embert, és beszélni tanította.

Az eget kifeszítette, Napot, Holdat helyezett rá,

és egyensúlyt állított be. Szükséges, hogy ezt betartsák.

Isten mely jótéteményét tagadhatják az emberek,

kiket agyagból teremtett? Vagy a tűzből jövő dzsinnek?

A földet leterítette gyümölcsnek és gabonának.

Létrehozott két nagy vizet, igazgyönggyel, korallokkal.

Közöttük egy akadály van. Rajtuk tengerjárók úsznak.

Ami földi, az elmúlik, csak Isten arca marad meg.

Menny és föld birodalmain az emberek és a dzsinnek

nem tudnak majd áthatolni.

Engedély kell ehhez nekik, és soha nem fognak győzni.

Mikor az ég kettéhasad, nincs mentség bűneik kapcsán.

Bűnösök pokolba mennek, amelynek létét tagadták.

Ám aki hisz az Urának, arra két Kert vár, zöld fákkal.

Mindkét Kertben külön kút van, gyümölcsből is kétféle van.

Ott brokáttal leterített heverőkön pihenhetnek.

A társuk is gyönyörű lesz.

Ezeken túl még két Kert van, Isten hasonló tettével,

amiket nem tagadhatnak sem emberek, sem a dzsinnek.