18. SZÚRA

18. SZÚRA

A BARLANG

Isten leküldte a Koránt, azért is, hogy óva intse

azokat, kik azt állítják, hogy Isten egy fiút nemzett.

Mohamed ne rágja magát,

hiszen ez csupa hazugság.

A barlangba zárt társaság ott, menedéket keresett.

Az álistenekben hívő embereket hagyták ők el.

Isten hosszúálmot küldött, a kutyájukkal aludtak.

Majd valakit ezüstpénzzel beküldtek a városukba.

Ételt kértek. Bár féltek, hogy visszakényszerítik őket.

Isten hagyta, s rájuk leltek, feléjük szentéjt emeltek.

Mohamedtől kérdezhetik: hányan voltak a barlangban?

Mondja, csak Isten tudhatja. Ott 300 évig voltak.

Azokon tartsa a szemét, akik hisznek az Istenben.

Övék lesz az Éden Kertje. Egy példázatot mondjon el:

Volt két ember. Az egyiknek szép kertje körül folyó folyt.

Bőségesen termett minden. Hencegett, felfuvalkodott.

Nem hitt a Végső Órában.

A másik csak Istenben hitt, aki emberré formálta.

Hitte, hogy a gazdagságnál ő valami mást, jobbat kap.

Az első mindent elvesztett, nem volt, ki segítsen rajta.

És Mohamed beszéljen még az evilági életről,

amely hasonlít a vízhez, mely a növénynek ad erőt.

De ha ez a víz elapad, minden termés kóróvá lesz.

A fiúgyermek, a vagyon, az e világ ékessége.

Az Utolsó Nap mutatja a Könyvben, hogy mit is tettek.

A bűnösök megrettennek, mert igazságos az Isten.

Mohamednek Mózesról szólt, aki a két tengernek a

találkozásához indult. Ám az ennivaló halak

kiszabadulva, a tenger felé vették az útjukat.

Vissza térve találkozott Isten tudós Szolgájával.

Mózes követni akarta. Ő al-Khidr volt, és azt mondta,

Mózes nagyon türelmetlen, ezért semmit ne kérdezzen.

Felszálltak egy hajóra, azt a Szolgáló meglékelte.

Később egy fiút is megölt, ezt is Mózes szóvá tette.

Ám a feltett kérdés után bocsánatot kért mindkétszer.

A Szolgáló más városban egy falat újjá épített.

Mózes megint kérdést tett fel, mire a Szolga elküldte.

De elmondta, a katonák a hajót elvették volna.

A fiú rossz életet élt, ami szüleit bánthatta.

A fal alatt meg gyerekek kincse lehetett elrejtve.

Elárulta, hogy amit tett, nem csupán szeszélyből tette.

Majd Isten a Kétszarvúról, Dhul Qarnayn-ról beszélt,

akinek hatalmat adott. Ő a kijelölt úton ment.

A Nap nyugtánál élő nép szennyezett területen élt.

A Kétszarvú mondta nekik, megbüntetik a vétkezést.

A hívők, a jót cselekvők jutalomban részesülnek.

Keletre ért, hol a Napot semmi sem borította el.

A tudását befogadták, az útján tovább mehetett.

Egy völgyben olyan néphez ért, kik nem értették beszédét.

A Kétszarvú megértette, fal felállítását kérték

saját maguk, és a romlást hozó Góg és Magóg közé.

Azt mondta, hogy vastömböket hozzanak, azzal töltsék fel

a két hegy közti térséget. Izzítsák fel, s tetejére

olvasztott rezet öntsenek. Góg és Magóg kint rekednek.

De az Utolsó Óránál a fal is porrá fog válni.

Meglátják a hitetlenek a pokol sötét színeit.

Azok csalódnak legjobban, kik hiszik, hogy erényesek,

ám az Isten igéjéből, küldöttjeiből gúnyt űznek.

Akik hisznek, ők jól járnak, Firdausz kertjébe jutnak.

Jó tetteik jutalma, hogy Istennel találkozhatnak.