PÁL APOSTOL RÓMÁBAN

Pált számos egyéb fogollyal száműzték Itáliába.

Julius századosra volt a felügyeletük bízva.

Beszálltak egy nagy hajóba. Pál aggódott a szél miatt.

A százados nem hitt Pálnak, mégis folytatta az utat.

Ám napokig tartó vihar fenyegette hajójukat.

Egyik reggel Pál azt mondta, megjelent Isten angyala.

Azt közölte, hogy mindenki megmenekül, ki vele van.

Észrevettek egy szigetet. A százados megengedte,

aki közülük tud úszni, ússzon ki a szárazföldre.

A többiek deszkán, lécen menekültek a szigetre.

Melita a sziget neve, ahol a barbárok éltek.

Ezek befogadták őket.

Ám amikor tüzet raktak, ágak közül egy vipera

kibújt, Pál kezére tapadt.

Pál lerázta a kezéről, és semmi nyoma nem maradt.

Melita szigetének a főembere Publius volt.

Hallotta Pál csodatettét, három napi szállást adott.

Apja baját a kezeit rátéve meggyógyította.

Másokkal is így tett, ezért szükséges dolgokat kaptak.

Sok-sok napig hajóztak még, majd Rómába megérkeztek.

Pál külön helyen lehetett egy őt vigyázó vitézzel.

Hamarosan összehívta a zsidó főembereket,

kik azt kérték, jelöljön ki egy napot, melyen beszélhet.

Most is voltak gyanakodók. Ésaiást idézte, hogy

a pogány emberek fogják meghallani Isten szavát.

Ekkor a zsidók elmentek.

Pál két esztendeig maradt Rómában, és prédikálta

Isten országát és Jézus Krisztus felöli dolgokat.