13. SZÚRA

Isten saját tetteiről magyarázott Mohamednek.

Napról, Holdról és a Mennyről, amelyeket Ő teremtett.

Beszélt a szimbólumokról, földről, hegyekről, folyókról,

különböző nővényekről, éjszakákról, nappalokról.

Kérdezhetik Mohamedtől, hogy miután porrá lettünk,

feltámadunk, és új testben folytatódik az életünk?

Ha nem hiszik, kárhozatra fognak jutni a pokolban.

Isten irgalmazni akar, de ha büntet, az borzalmas.

Kik a csodát hiányolják, hárítsa azt az Istenre.

Ő irányítja még azt is, mi készül az anyaméhben.

Ha egy népet megbüntetne, nem gátolhatná meg senki.

A mennydörgés, az angyalok, az Ő dicsőségét zengik.

Ő szórja a villámokat. Félelmet és reményt táplál.

Az igazi fohászkodás a mennyekben Őhozzá száll.

Ki másokhoz imádkozik, azt feleslegesen teszi.

Hogy lehetne védelmező, ki használni vagy ártani

önmagának is képtelen? Hiszen nem teremtett semmit.

Isten csapadékot küld, mely tajtékot vált ki a vízen.

A felszínen marad a szenny. Ami hasznos az embernek,

leülepedik, s megmarad.

Azok látják az Igazat, akik értelemmel bírnak,

nem szegik meg a szavukat, amit Istennel kötöttek.

Elvégzik az imájukat, adakoznak, s a rossz helyett

válaszul jóval fizetnek.

Ők az Éden Kertbe jutnak a hívő rokonaikkal.

Az angyalok köszöntik majd.

A csodaváróknak mondja, ha hisznek, s jót cselekednek,

elérik a boldogságot, amit csodának élnek meg.

Mohamed előtt, régen is gúnyolták a küldötteket.

De nem tudtak megnevezni egyetlen egy álistent sem.

Túlvilági büntetésük pokolian rettentő lesz.

Akiknek a Koránt szánja, azok el is fogadják azt.

A hitetleneket pedig Isten számoltatja el majd.

Mohamed feladata, hogy az üzenetét átadja.

Ha nem tartják Isten által adott igazi Küldöttnek,

mondja, a Könyv birtoklói jó tanúk lesznek mellette.