JÁKÓB ÉS ÉZSAÚ

Mikor Izsák megvénhedett, és a szeme homályos lett,

Ézsaú fiát kérette, hozzon neki jó vadételt,

mert a halála közeleg. Meg fogja áldani érte.

Rebeka ezt meghallotta, és Jákóbnak el is mondta.

Két szép gödölyét kéretett, miből jó ételt készített.

És Ézsaú ruháiban, kecske szőrrel beborítva,

Jákób étellel kezében apja, Izsák elé lépett.

Ézsaúként viselkedett, és apja áldását kérte.

Kicsit gyanakodott Izsák, az ételből mégis evett.

Mikor megcsókolta fiát, érezte a föld illatát,

és elmondta azt az áldást, amit másik fiának szánt.

Ézsaú is megérkezett, apjához vitte az ételt,

amit maga készített el. Izsák döbbenten mondta el,

hogy Jákób mit cselekedett. Ézsaút megint átverte.

Ézsaú sírva kérlelte, mondjon apja áldást érte.

Izsák ismertette vele, bár öccsét szolgálnia kell,

fel fog lázadni ellene, meg fog szabadulni tőle.

Jákóbot gyűlölni kezdte, megölésén elmélkedett.

Eljött a hír Rebekához, amit elmondott Jákóbnak.

Kérte, menjen el Lábánhoz, az ő bátyjához Háránba.

Apjától is áldást kapott. Mikor ezt Ézsaú látta,

Ismáelhez ment, aki a másik fia Ábrahámnak.

Jákób elindult útjára, s első éjjel álmot látott.

Égig érő lajtorjának tetejéről az Úr szólott.

Neki és nemzetségének adta ezt a területet.

Megáldotta, és ígérte, ezután mindig vele lesz.

Jákób oszlopot rakott ott, helyet Béthelnek nevezte.

Megfogadta, ha atyjához valamikor visszatérhet,

itt az Úrnak házat emel. És amit majd Istentől kap,

annak minden tized részét az Istennek visszaadja.