JÓB BARÁTAI

Majd eljött három barátja. 7 napig csendben figyelték

Jób borzalmas szenvedését.

Jób átkozta születését, kívánta élete végét.

Elifáz beszélni kezdett: Jób megrettent, mert baj érte.

Tudnia kell, hogy az ember nyomorúságra született.

Bízza Istenre ügyeit, ki csodákat képes tenni.

Azt jegyezze meg, hogy neki rendbe jönnek a dolgai.

Jób azért mentegetőzik, mert emészti a szenvedés,

a Mindenható nyilai halálra mardossák lelkét. 

Barátai nem segítik, napjai kínokban telnek.

Kéri Istent, bocsátsa meg, hogyha vétkezett ellene.

Közbeszólt barátja, Bildád. Mondta hogy ne zúgolódjon

az Úr igazsága ellen. Keresse Istent buzgóbban,

mert akkor segíteni fog. Nem veti meg az ártatlant,

ám nem segíti a gonoszt, és megsemmisülnek azok.

Ismét mentegetőzött Jób. Isten mindenkit elveszthet.

Elveszít ártatlant s gonoszt. Ő hogyan felelhetne meg?

Mért engedte megszületni? Utálja ezt az életet.

Kéri Istent, ne büntesse, hiszen az ő teremtménye.

Cófár is vádolta Jóbot. Fecsegése képmutató.

Lehet, hogy a lelke mélyén gonoszság is található.

Isten mindenek felett áll. Ha felkészítené szívét,

akkor jobban bizakodna, és nem hagyná el a remény.

Jób válasza erre az volt, nem ostobább, mint társai.

Szerencsétlensége miatt nevetik ki barátai.

Istennél van a hatalom, kezében van minden ember.

Ő az igazság tudója, ezért mindenki rettegjen.