JÁKOB ÁLDÁSA

Fiait is hívta Jákob, mert áldást akart mondani.

Mind a 12-höz szólt, közölte a jóslatait.

Rúben az első szülöttje, első mégsem lesz sohasem,

hiszen ágyát beszennyezte, ágyasától lett gyereke.

Simeon, Lévi egyező, mert erőszak a fegyverük.

Átkozott a szenvedélyük, nagyon kegyetlen a dühük.

Izráelben mindenfelé szétszóródik majd a népük.

Júdát magasztalni fogják, testvérei is becsülik.

Ellenségei rettegik, fejedelemként tisztelik.

Mikor Siló megjelenik, népe neki fog engedni.

Zebulon tengerparton él. Issakhár nyugalmat keres.

Szereti a kies földjét, robotoló szolgája lesz.

Dán a népét elítéli, kígyó módon cselekedik.

Gádot hadnép háborgatja, majd ő lép azok sarkára.

Ásár kenyere kövér lesz, királyi a csemegéje.

Nafthali gyorslábú, fürge, és a beszéde is kedves.

József termékeny fa ága, testvérek közt kiválasztott.

Veszélyben töretlen marad, ő az Istentől is áldott.

Benjámin egy harcos farkas, de a zsákmányát szétosztja.

Majd végül azt parancsolta, hogy vigyék el Kanaánba,

a Makpelah barlangjába, ott helyezzék nyugalomra.

És amikor Jákob meghalt, József bebalzsamoztatta,

még 70 napig siratta.

Aztán a királytól kérte, Kanaán földjére menne,

mert atyja arra eskette, szülőföldjén temesse el.

Fáraó ezt megengedte, s elindult háza népével.

József a testvéreivel Jákob kérése szerint tett.

Makpelah barlangjában lelt örök nyugalomra teste.