36. SZÚRA

36. SZÚRA

JÁ SZÍN

Já Színhoz, a Küldötthöz szólt Isten, hogy a Koránt nézze.

Azt tudassa, ne felejtsék, beteljesedik az Ige.

Aki oktalan, az nem hisz. Csak az tudja értékelni,

ki az Irgalmast tiszteli.

Példázatot mondjon nekik.

Az egyik város népéhez egyszer küldöttek érkeztek.

Isten Üzenetét hozták, de hazugnak mondák őket.

Egy messziről ember futott, mondta, figyeljenek rájuk.

Kövessék, amit mondanak. Ne legyen más a bálványuk,

mert az nem fog segíteni. De nem hallgatott rá senki.

Mártír lett, és ezért Isten elpusztított ott mindenkit.

Isten szimbólumként mutat a halott földre, amelyet

feléleszt. A kertjeibe gyümölcsöt és forrást helyez.

Szimbólum az éj és nappal, Nap és Hold kötött pályája.

Utódokkal teli bárka, akiket Ő megfullaszthat.

A hitetlenek azt mondják, hogy azért nem adakoznak,

mert az, Isten feladata.

Kérdik, mikor érkezik el az Ígéret időpontja?

Az lesz az igazság perce, ha a harsona megszólal.

A hívők, társukkal együtt, a Paradicsomba lépnek.

Kiket Sátán vitt rossz útra, a Pokol tüzében égnek.

Az emberek nem fogják fel, Isten értük teremtette

a háziállatokat, hogy az ő hasznukra legyenek.

Isten teremtett meg mindent, a mennyeket és a földet.

Aki képes teremteni, képes másik világot is

teremteni. Csak annyit mond, hogy LEGYEN, és megtörténik.