50. SZÚRA

50. SZÚRA

QÁF

Isten QÁF betűvel kezd beszélni Mohamedhez.

Az emberek csodálkoznak, mert a nyelvükön szólal meg.

Nem hiszik, hogy feltámadnak, ő ezt csupán kitalálta.

Nem hisznek az Igazságba, amitől zavarodottak.

Ha felnéznének az égre, látnák, milyen tökéletes.

Látnának földön hegyeket, növényeket és a vizet,

melytől kertek, szilvapálmák és gabonaföldek lettek.

Az életre keltés lesz a Feltámadáshoz hasonló.

Előttük már tagadta ezt Noé népe, a szamúdok,

Ar Rass népe és az Ád-törzs, fáraó, s Lót szomszédjai.

Tagadta ezt Tubba népe és Midiánnak lakói.

Beteljesedtek felettük Isten fenyegetési.

Szerintük Isten elfáradt az első teremtésében.

Ez nincs így, de még sem hisznek.

Megteremtette az embert, a vállukon két angyallal.

Ők feljegyzik, mit mondanak.

Ha megszólal a harsona, ekkor minden lélek eljön.

Pokolra kerül hitetlen, kétkedő, álistent hívő.

Ám ott a Paradicsomkert, oda mennek a bűnbánók,

a hívők, és az Istennek a parancsait betartók.

Isten hat nap teremtette a mennyeket és a földet,

és mindent, mi közötte van, és ezalatt nem fáradt el.

Mohamed nagy türelemmel hirdesse az Ura hírét.

Figyeljen a Végső Napra, amikor az út véget ér.

Mert akkor meghasad a föld, összegyűlnek az emberek.

Mohamed ne kényszerítse őket ez előtt semmire.

Csak a Koránról beszéljen, Istenre emlékezzennek.