76.-78. SZÚRA

Valamikor réges-régen az ember még nem létezett.

Isten nedvből teremtette, kapott hallást, látást tőle.

A hitetleneknek láncot, italt adott a hívőknek.

Azok, akik önmaguktól megvonják az élelmiszert,

s azt nélkülözőknek adják, a Paradicsomba mennek.

Csodálatos környezetben szép kupából kapnak inni.

Selyembe öltözött örök ifjak fogják kiszolgálni.

Isten leküldte a Koránt, Mohamed legyen türelmes.

Ebből, földre leborulva idézzen reggel és este.

Isten arra gondot visel, akire neki kedve van.

De súlyosan megbünteti, aki nem hallgat szavára.

Az elküldötteknek, s akik erre ígéretet kaptak,

biztosan bekövetkezik a Kettéválasztás napja.

Megértik, hogy az Úr eddig elpusztított sok hitetlent.

Elpusztítja ezután is, aki tagadja az Istent.

Ő teremtette az embert, földet adott a számára.

Aki cáfolja ezt, mehet a háromrétű homályba.

Ott hatalmas lángok égnek, mentegetőzni sem tudnak.

Isten tudatában élők árnyas kutak mellett élnek.

Rengeteg gyümölcs, étel lesz, s itallal díjazza őket.

A bűnösök egy darabig élvezhetik az életet.

De később nem fogják tudni, vajon miben is higgyenek?

Az Egyetemes Nagy Hírre másképp gondolnak egyesek.

Tudhatnák, hogy Isten tette pihenőhellyé a földet.

Benne párokat teremtett. Esőt küldött, és termés lett.

Ám a Kettéosztás Napja előre ki van jelölve.

Megnyílik az ég kapuja, és megmozdulnak a hegyek.

Az istentelenek helye a sötét és hideg pokol.

Pedig le van írva minden, tanulhattak volna abból.

Az Isten hitében élők a Paradicsomba jutnak.

Hozzájuk illő társuk lesz, teli kupából ihatnak.

Az Igazság Napja eljön, amikor megszólalhatnak.

A hitetlenek azt mondják, bárcsak elporladhatnának.