59. SZÚRA

Mikor összegyülekeztek, Isten azokat elűzte,

kik a szentírást megkapták, és ők mégsem hittek benne.

Isten elől elvonultak, szívük megtelt rémülettel.

Saját házaikat együtt a hívőkkel rombolták le.

Isten megbüntette őket, miután ellenszegültek

Neki és a Küldöttének.

Isten annak ad hatalmat, akinek Ő éppen akar.

Amit hadizsákmányként ad, az nem csak a gazdagokat

illeti meg. Isten után a Küldötté, rokonoké,

a szükséget szenvedőké, árváké, úton lévőké.

Amit a Küldöttől kapnak, fogadják el. Ha azt mondja,

hogy az másé, higgyék el azt. Akiket a Küldött miatt

kiűztek az otthonukból, őket tartsák igazaknak.

Akik befogadják őket, azok boldogságot kapnak.

Vannak, kik segítenének a szentírást bíróinak,

ha harcra kerülne a sor, velük mennek. De hazudnak.

Ha mégis segítenének, gyorsan elmenekülnének.

Azért félnek a hívőktől, mert a szívük nem egységes.

Akik előttük így tettek, ők sem voltak egységesek.

A hívők jól fontolják meg, hogy mit tesznek a jövőben.

Ha a Koránt egy hegy kapná, az ettől megalázkodna.

De az emberek kapták meg, talán ők is meghajolnak.

Mert Istenen kívül nincs más, mindenki Őt magasztalja.