BÁLÁM SZAMARA

Moáb népének királya Bálák volt, aki megijedt.

Bálámhoz, a szomszéd jóshoz népe vénjeit küldte el.

Kérjék, legyen a vendége, és átkozza el a népet,

amely Egyiptomból jött fel, és nála telepedett meg.

Bálám nem ment, mert éjszaka megjelent nála az Isten.

Szólt, ne átkozza meg őket, az a sereg az ő népe.

Másodszor fejedelmeket küldött Bálámhoz a király.

Az Úr ekkor megengedte, hogy menjen, de figyeljen rá.

Bálám felült szamarára, elment a fejedelmekkel.

Szemben jött az Úr angyala. Őt a szamár észrevette,

letért az útról miatta. Bálám kétszer is megverte,

de a szamár harmadszorra egyáltalán nem indult el.

Megint verte a szamarat, aki hangosan megszólalt.

Megkérdezte, miért bántja? És ekkor Bálám meglátta

az Úr angyalát az úton. Beismerte, hogy vétkezett,

és figyel majd az angyalra. Elment a fejedelmekkel.

Bálák kijött Bálám elé, ki az átkot nem mondta el.

Elmentek Baál hegyére, 7 oltárt építettek fel,

7 kossal és 7 tulokkal égő áldozatot tettek.

Bálám mondta: Mit átkozzam azt, kit nem szidalmaz Isten?

Majd a Piszga hegy tetején raktak égő áldozatot.

Bálám itt sem mondhatott mást, Isten nem lát hamisságot.

Elmentek Peór hegyére, itt is tettek áldozatot.

Bálám meglátta a népet, amelyen Isten lelke volt.

Bálám ott jövendőt mondott: Csillag származik Jákóbból,

aki áldja, az áldott lesz, ki átkozza, az átkozott.

Elsőnek Amálek népe vész el, több nép sem marad meg.

Bálám még sokáig beszélt, majd hazájába visszament.